Édes élet cukor nélkül - 1. rész, a stevia (sztívia)

Sokan kérdezik, hogy hogy lehet élni édességek nélkül. Szerintem nem kell, csak át kell rendezni a fejünkben és a konyha polcokon a dolgokat. Ebben szeretnék segíteni ezzel a sorozattal, amiben azokat az alternatívákat szeretném megmutatni, amikkel teljessé válik a cukormentes élet is. Nekem az egyik kedvencem a teljesen természetes eredetű stevia. Közép- és Dél-Amerikában már évszázadok óta őshonos növény. Magyar neve jázminpakóca. A sima levele harmincszor édesebb a kristálycukornál, a kivonatok pedig még intenzívebbek, így nagyon kis mennyiségre van belőle szükség, emellett lassú a felszívódása. Hátrányaként említik a keserű utóízt, de én ezt csak nagy mennyiségnél találtam bántónak, illetve szerintem van, amihez kifejezetten passzol. Ilyen a limonádé, a kávéban is finom, illetve azok a sütemények, turmixok, amelyen savanykásabb gyümölccsel készülnek. Viszont kifejezetten nem szeretem csokis édességekhez. A stevia por, tabletta, oldat, kivonat és őrlemény formájában kapható, a szárított stevia levelet elsősorban teakészítésre használják. De, ha sűrű teát főzünk belőle, akkor úgy tudjuk használni, akár a cukor szirupot. Sütemények készítésénél nagyon jól használható, mert más, mesterséges édesítőkkel szemben, amelyek 70-80 fokon elvesztik az édesítő hatásukat. Magas C és A vitamin- valamint cink-, vas-, magnézium tartalma miatt is az egészséges édesítők közé sorolható.

Miért a stevia?

- kalóriatartalma nulla, vagyis egyáltalán nem hízlal.
- Candida-diétán élőknek sem kell lemondani az édes ízekről, hiszen a stevia lúgosító hatással rendelkezik, így elpusztítja a Candida-gombát, mert annak éppen a savas közeg a legmegfelelőbb a szaporodáshoz.
- Ugyanezen okból nem okoz fogszuvasodást sem, mert lúgosító hatásának köszönhetően nem szolgál táplálékul a szájban levő baktériumoknak sem.
- A steviának nagyon alacsony a glikémiás indexe, így a vércukorszintet nem emeli meg, erősíti a jóllakottság-érzést és csökkenti a cukor utáni vágyat. Emellett erősíti a hasnyálmirigy működését is, ami szintén előnyös a cukorbetegek számára is.
- A magas vérnyomásban szenvedőknek is nagy segítség, hiszen csökkenti a vér nyomását és normalizálja. Az enyém mondjuk inkább alacsony, gondolom a kismamáknak általában.
- A dél-amerikai indiánok is már nagyon régen használják a növény leveleit sebgyógyításra, hiszen megakadályozza a varasodást és meggyorsítja a gyógyulási folyamatot. A stevia antibakteriális, vírusölő és gombaölő tulajdonságainak köszönhetően meggátolja a káros baktériumok, vírusok és gombák szaporodását, így hatékonyan alkalmazható megfázás, influenza és szájfertőzés ellen is. Ami a babavárás alatt nagyon jól jön, mert sokkal könnyebben megtalálnak bennünket ilyen fertőzések. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom.
- Teaként fogyasztva a stevia segít az emésztés javításában és hasfájás esetén is hasznos lehet, ami a kismamáknak nagyon hasznos tulajdonság
- Jótékony hatása révén javítja a szövetek oxigén ellátását
- Csökkenti a vér koleszterin szintjét
- Segít a vashiányos állapotokban, amelyben én is vagyok mostanában
- Biztosítja stressz ellenes, májvédő és gyulladás gátló hatásokat,
- Visszaállítja az érrendszer periférikus mikrokeringését,
- És nem utolsó sorban serkenti a vizelet-kiválasztási rendszer működését

Még a Coca-cola szerint is jó!
2008-ban mind a Coca-Cola és a Cargill végzett kísérleteket a stevia mellékhatásait illetően. május 15-én a Food and Chemical Toxicology szaklapban kijelentették, hogy a “rebiana (a tiszta rebaudioside, mely a steviából származik) használata biztonságos élelmiszerek és italok édesítésénél” Az Európai Élelmiszer Bizottság is hasonló megállapításra jutott: 2010-ben több vizsgálat után megállapították, hogy a stevia kivonata adalékként történő fogyasztása az emberi szervezetre nézve nem veszélyes.
Tehát a steviát bártan használhatjuk sütésre-főzésre, édesítésre, hiszen semmilyen károsodást nem okoz, ugyanakkor rendkívül sok pozitív hatása révén még jót is tesz, ami a finomított cukrokról nem mondható el.

És még egy ok, amiért az egyik favoritom: az őszirózsafélék családjába tartozó, évelő növény, tehát akár a kertben, akár az erkélyen, balkon ládában nyugodtan termeszthető otthon is.
És akkor a végére jöjjön egy nagyon finom desszert, ami nem is annyira édes: amarántos piskóta bazsalikomos citromkrémmel.
A cikk a Babaneten is olvasható!

Kinek a kezében vagyunk?

Artist: HERAKUT

Mára is valami paleosat szerettem volna írni, nagyon gondolkodtam is, hogy mi legyen. De egy ideje - amióta felhívták rá a figyelmemet, hogy már kellene - azon gondolkodom, hogy hol és hogyan kellene megszületnie ennek a kis földlakónak. 

A gimnázium után én gyerekápolónak tanultam, így voltam hat hét szülészeti gyakorlaton, láttam pár szülést, császármetszést. Ott biztos voltam benne, hogy ha ez az, aminek olyan magasztosan szépnek kellene lenni, akkor én kihagynám, köszönöm. 

Aztán ott volt az is később, hogy Geréb Ági fia az én kedves, jó osztálytársam volt, és később sok barátnőm/osztálytársnőm az otthonszülést választotta. Talán ezért nem is volt ez számomra sem ijesztő, sem elgondolkodtató, egyszerűen csak egy választás. Aztán később kialakult ez a nagyon furcsa helyzet itt Magyarországon ezzel a kérdéssel kapcsolatban, plusz ezzel egy időben, amikor a Jaffa kiadóban dolgoztam, kiadtunk pár nagyon fontos könyvet ebben a témában és megismerkedtem olyan emberekkel, akikért azóta is hálás vagyok.

Most pedig nekem kell eldöntenem, hogy mi legyen. Igazából elég faramuci helyzetnek találom, mert amíg csak növesztem a földlakót, addig mindent a legjobb belátásom szerint teszek, az ő egészsége az én felelősségem. Az, hogy mindenben a lehető legjobbat kapja, és a legjobb esélyekkel induljon, az is az én kezemben van. Az, hogy eldöntsem, mit eszek, és mit nem. Hogy kire hallgatok, és kire nem. Hogy milyen vizsgálatokra megyek, és milyenekre nem. Hogy milyen vitaminokat szedek, vagy milyeneket nem. De amikor elérkezik az a pillanat, hogy a világra jön, az hirtelen miért nem az én felelősségem? Mert egyszer azt olvastam, hogy akik otthon szülnek, milyen felelőtlenek, csak azzal törődnek, hogy a saját kényelmük meglegyen. Mintha csak arról lenne, szó, hogy a kórházban nem olyan komfortosan érzi magát az anyuka. Nem értem, miért kell - egyébként már a terhesség alatt is - mindenkinek jobban tudnia mindent? Miért lenne az inkább felelősségteljes döntés, hogy egy teljesen idegen ember, sőt emberek kezébe adom a saját sorsom és a babám sorsát? Miért jobb az, ha mások mondják meg, mit tegyek és hogyan tegyek? Miért jobb, ha később azt mondhatom esetleg, hogy nem én, hanem ők rontottak el valamit? Miért érezném nagyobb biztonságban magam egy kórházi környezetben, mint otthon? Miért van az, hogy mások azt hiszik, ők mindent tudnak, én meg semmit?

Nem tudom, nem döntöttem, nincsenek válaszaim. Egyelőre kérdéseim vannak és igyekszem mindenkitől információkat, tapasztalatokat gyűjteni. Meg egyszerűen csak néha nem értem ezt a bolygót és bevallom, kicsit félek. Ez az egész egyébként Mimi és Oli utolsó babanetes posztja miatt szaladt ki belőlem, és csak a legnagyobb szeretettel tudok rájuk gondolni és kívánom, hogy mielőbb rendbe jöjjön minden velük.

De, hogy ne maradjatok paleo menü nélkül azért írok egyet.

Reggeli: töpörtyű krém zöld almával - szerintem nagyon finom, én ma ezt ettem

Ebéd: Pácolt csirkemell izgalmas lecsóval

Vacsora: Kétszínű kalács mandulalisztből, és egy kis datolyaszirupot nyugodtan nyomjatok rá

Közben meg annyi banán, amennyi belétek fér. Legalábbis én így szoktam.

A cikket a Babaneten olvashattátok először!

A hibákból tanulni jó, avagy megint egy darabig nem megyek kínai büfébe

Az ígértem az elején, hogy mindig őszinte leszek. Úgyhogy elmesélem, sőt töredelmesen bevallom, tegnap elcsábultam egy kínai büfé előtt egy gung bao csirkés menüre. Alapvetően elég érdekes a kis krumpli érdeklődése az ételek terén, mert imádja az indiait, a nepálit, mindent, ami nem hagyományos. fűszeres. Így sok-sok kísértésnek vagyok kitéve.
Szóval úgy vagyok én ezzel a kínaival, mint a pattogatott kukoricával, meg a sajtburgerrel. Évente, kétévente egyszer eszem, és utána eszembe sem jut. Aztán valahogy mindig van időközönként egy pillanat, amikor nem bírom ki, hogy ne egyek ilyesmit.

De szerintem ennek is van értelme, mint a terhességi hányásnak, mert mindig tanulok belőle és egyre ritkábban jönnek rám ezek a "rohamok", mivel midig nagyon rosszul vagyok ezektől. Így jártam tegnap is. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy az én káromon okuljon, ne a sajátján!

Nem minden hasznos, ami ehető, azaz miért nem iszom tejet

Azt mindenki tudja, hogy az emberiség történetében 8-15 000 évvel ezelőtt forradalmi változások történtek. Kialakult a földművelés és az állattartás. Ezt általában fejlődésnek szokták tekinteni, de a táplálkozásunk szempontjából a hirtelen megnövekedett népesség miatt élelmiszerhiány okozta krízis alakult ki. Ezért eszünk ma gabonaféléket, és ezért iszunk minden nap tejet.

Azt viszont már kevesen tudják, hogy elődeink, akárcsak a többi emlős, csak a szopási időszakban rendelkeztek a tejcukrot lebontani képes laktáz enzimmel, ami mind az emlősökben, mind az emberiség nagyobb részében felnőttkorra inaktiválódik. Az elmúlt nyolcezer év alatti szelektálódásnak köszönhetően azonban az Európában, Nyugat-Indiában és Afrika Szahara alatti területein élők – látszólag – gond nélkül tudják fogyasztani a friss, feldolgozatlan tejet is. Ezeken a területeken a népesség 90%-a képes a laktóz lebontására.

Ez azonban nem jelent anyagcsereszintű alkalmazkodást a tehéntejhez. Mivel az emberiség évmilliókon keresztül nem fogyasztott tejet, nem tudjuk, milyen hatással van szervezetünkre a tej többi alkotóeleme. Főleg olyan szemmel nézve, hogy amit ma a dobozban találunk, az inkább ipari termék, mint természetes táplálék. Ma a civilizált világ lakossága napi energia bevitelének tíz-húsz százalékát tejből és tejtermékekből fedezi, pedig az emberi szervezet számára nem minden hasznos, ami ehető.

A poszt a Babaneten folytatódik és egy nagyon egyszerű trükköt is mutatok, hogy saját, olcsó kókusztejet készíthessetek!

Nicsak, ki beszél?

Emlékeztek még erre a Nicsak, ki beszél című filmre John Travoltával és Kirstie Alleyvel a főszerepben? És tudtátok, hogy az eredeti hangja Mickynek, a kisfiúnak Bruce Willis volt? És mi köze ennek az egésznek egy kismama bloghoz? Az megvan, hogy a főhős, a taxis, aki éppen a kórházba viszi a főhősnőt, aki éppen szül és aztán több-kevesebb bonyodalom után összejönnek és még több részen keresztül zajos, de boldog családot alkotnak? Most elárulom: én is keresem az én John Travoltámat. Persze nem baj, ha nem taxis, mert itthon nem igazán találkoztam még - számomra - vonzó taxissal. De a lényeg az, hogy sokat - talán túlzottan is - töröm a fejemet azon, hogy vajon megtalálhatja-e még a hősét a hősnő, ha már van 1 egész, és 1/3 gyereke és ráadásnak 3 kutyája? Tudom, gondolkodtam volna előre... De mint írtam, korábban az orvosok azt mondták, hogy hormonterápia és miegymás nélkül nem valószínű a kis alien eljövetele, és amikor meg egyszer csak itt volt, én meg már 36 éves vagyok, úgy döntöttem, lesz, ami lesz, belevágok. Meg aztán persze nézhetjük spirituálisan is, hogy hát nincsenek véletlenek. Arról nem is beszélve, hogy már nyolcadikos koromban - amikor egyszer biosz, vagy ofő óra helyett megnéztük a Néma sikoly című filmet -, hogy én soha nem fogom elvetetni a gyerekem, bármi történjék.

Szóval itt van ő, itt vagyunk mi. Az egész család örül, a nagytesó is, a nagyszülők is - csak egyvalaki nem, akinek kellene, de most már jobb is, hogy így alakult. Na, de még mindig nem hagy nyugodni a kérdés, hogy létezik-e az én John Travoltám, vagy ilyesmi csak a filmekben van? Szerencsére általában van válaszom is magamnak. Az, hogy én itt vagyok, hogy ez a kicsi itt van, egy csoda. És vagy minden csoda, vagy semmi sem az, ahogy Feldmár András mondta egyszer. Tehát aggodalomra semmi ok, egyszer minden és mindenki a helyére kerül. Csak győzzem kivárni. A türelem nem erősségem. Ezt a 40 hetet is alig bírom kivárni, pedig már csak 26 van hátra.