Nem minden hasznos, ami ehető, azaz miért nem iszom tejet

Azt mindenki tudja, hogy az emberiség történetében 8-15 000 évvel ezelőtt forradalmi változások történtek. Kialakult a földművelés és az állattartás. Ezt általában fejlődésnek szokták tekinteni, de a táplálkozásunk szempontjából a hirtelen megnövekedett népesség miatt élelmiszerhiány okozta krízis alakult ki. Ezért eszünk ma gabonaféléket, és ezért iszunk minden nap tejet.

Azt viszont már kevesen tudják, hogy elődeink, akárcsak a többi emlős, csak a szopási időszakban rendelkeztek a tejcukrot lebontani képes laktáz enzimmel, ami mind az emlősökben, mind az emberiség nagyobb részében felnőttkorra inaktiválódik. Az elmúlt nyolcezer év alatti szelektálódásnak köszönhetően azonban az Európában, Nyugat-Indiában és Afrika Szahara alatti területein élők – látszólag – gond nélkül tudják fogyasztani a friss, feldolgozatlan tejet is. Ezeken a területeken a népesség 90%-a képes a laktóz lebontására.

Ez azonban nem jelent anyagcsereszintű alkalmazkodást a tehéntejhez. Mivel az emberiség évmilliókon keresztül nem fogyasztott tejet, nem tudjuk, milyen hatással van szervezetünkre a tej többi alkotóeleme. Főleg olyan szemmel nézve, hogy amit ma a dobozban találunk, az inkább ipari termék, mint természetes táplálék. Ma a civilizált világ lakossága napi energia bevitelének tíz-húsz százalékát tejből és tejtermékekből fedezi, pedig az emberi szervezet számára nem minden hasznos, ami ehető.

A poszt a Babaneten folytatódik és egy nagyon egyszerű trükköt is mutatok, hogy saját, olcsó kókusztejet készíthessetek!