2013. november 19., kedd

Képes vagy világra hozni, képes megszületni!

Nagyon régen írtam már, mert annyi minden kavarog a fejemben, és annyi minden történik, hogy csak kapkodom a fejem. És persze mindeközben legszívesebben csak ámulnék azon, hogy ez kis csoda hogyan került ide a kezembe (persze, tanultam én is biológia órán, de mégis felfoghatatlan azért néha), és bámulnám egész nap egy óriás mosollyal a fejemen.

Kértétek, hogy írjak szüléstörténetet, de nem fogok. Egyrészt mert sokan írtak már ilyet, másrészt pedig szomorú, hogy Magyarországon hogy áll az otthonszülés helyzete, és inkább errefelé vinném a gondolataimat.

Nem egy kórház vs. otthon poszt következik most, és nem is szeretnék állást foglalni egyik oldalon sem. Amit szeretnék, az az, hogy minden nő - mindegy, hogy hol szül és kivel - első sorban érezze magát biztonságban, másrészt pedig bánjanak vele úgy, hogy tudja magáról, hogy meg fogja tudni csinálni. Hogy képes gyermeket a világra hozni mindenfajta beavatkozás nélkül, mindenféle technikai, manuális, műtéti, vagy bármilyen beavatkozás nélkül. Képes rá, mert erre született.

Körbejártam a lehetőségeimet és végül én azért döntöttem úgy, hogy otthon szülöm meg a lányom, mert az egész terhesgondozás ideje alatt úgy éreztem, hogy a jelenlegi rendszer mindent megtesz azért, hogy elveszítsem az önbizalmam, a hitemet abban, hogy Eszter és én meg fogjuk tudni csinálni. Minden orvosi látogatás után úgy éreztem magam, mint egy magatehetetlen kis gyerek, akinek majd megmondják, aki helyett majd megcsinálják a nagyok, a felnőttek, akik jobban tudják. Nem kellenek gépek, nem kell sok vizsgálat, mi majd tudni fogjuk, hogy lesz jó. És csak olyanok voltak mellettem - mert persze nem arra gondolok, hogy teljesen egyedül kellene szülni -, akik ebben a hitemben erősítettek, a szaktudásuk, a barátságuk is csak ezt támogatta. A védőnő, meg a gyerekorvos minden alkalommal rácsodálkozik, hogy milyen nyugodt baba. Hát persze, hogy az, mert semmi olyan nem történt vele, ami ezt akadályozná. Ez lenne a háborítatlan születés.

Nem jövök tudományos adatokkal, sem statisztikákkal, egyszerűen csak azt mondom, szüljetek bárhol, csak higgyetek magatokban (persze problémamentes várandósság esetén)! Válasszatok bölcsen, hogy kik vesznek majd körbe (ne hallgassatok sem családi, se más nyomásra), és döntsetek bátran, ne hagyjátok, hogy elvegyék tőletek a képességet arra, ami bennetek van, hogy egy új, kis csoda szülessen!

4 megjegyzés:

  1. Ó, te otthon szültél... de jó neked! Én nem vállaltam, hogy még a paleón túl emiatt is "harcolnom" kelljen a családommal. De kórházi szüléshez képest egész jól békénhagytak. Aránylag jól sikerült az orvos és szülésznő választásom ehhez. Bár így utólag zavar, hogy egy kicsit azért siettettek, pedig semmi ok nem volt rá. De azért nem volt vészes.

    A baba nálunk is nyugodt, az egész család a csodájára jár. :D Ő azért nem szerethette a kórházi napokat, de az első naptól kezdve együtt alszunk vele (én a kórházban is az ágyamba vettem), ez biztos sokat számít neki. Meg a sok kendőben hordozás. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit késve, de gratulálok! Remélem, minden rendben! :)

      Törlés
  2. Hogy lehet most (2014 elején) megoldani az otthonszülést? Hogy zajlott Nálad? Milyen körülményeket kell biztosítani? Kiknek kell jelen lenni? Úgy tudom, szigorú előírások vannak. Tudnál nekem segíteni? Ha a szülésre gondolok (tavasszal lesz) kétségbeesek már annak a gondolatára is, hogy az orvos(ok) siettetnek majd, jön az oxitocin, gátmetszés, a babát elveszik,rögtön megfürdetik, később kapom csak vissza, stb....... Rettegek és a legszívesebben otthon szülnék én is. Akinek csak említem ezt a vágyamat, az pedig megbotránkozva néz rám... Nagyon sokat segítene, ha leírnád a tapasztalataidat, hogy hogyan lehet ezt kivitelezni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, ne haragudj, csak most látta. Vannak liszenszes bábák, akikkel teljesen hivatalosan lehet otthon szülni. Emailben szívesen válaszolok más kérdésekre is.

      Törlés